Csicsó

És a két gyermek úgy döntött, hogy bemennek a faházba... Ahogy az ajtót kinyitották hatalmas tér tárulkozott eléjük, ahol kaszák lógnak a tetőből. Sonja megilyedt és gyorsan Péterhez bújt.

-Ne félj Sonja; én vigyázok rád. Jobban, mint a legféltetteb kincsemre.

Sonja nem tudta, hogy a legféltettebb kincse mi Péternek. Ezt csak Péter tudhatta. Sétálgattak tovább. Egyszer csak Sonja valami iszonyúan büdös szagot érzett meg. Nem csoda, merta következő kanyarban egy hulla feküdt... Sonja zokogva rohant vissza Péterhez, de valaki elkapta a kezét. Maszk volt rajta és sötét ruhában volt... Ilyesztő egy bácsi volt az. Sonja reflexből sikított... Péter azon nyomban rohant. Meglátta a bácsit és kérte az illető, hogy ne fussanak el és ne sikítsanak, mert úgy fognak járni, mint az a hölgy. A hulla. Nagyon féltek. De mikor már körülbelül két órája voltak együtt ezzel az illetővel már hasukat fogva nevettek. Megkérdezték tőle azt is, hogy miért váálasztotta ezt az életet. Az ember ezt felelte:

-Rengeteg minden történt gyerekkoromban, mint ahogyan nektek is. Tanultok írni, rajzolni, beszélni, számolni, énekelni... ebből nekem nagyon kevés adatott meg. Énekelni és rajzolni például nem tudok. 8 éves voltam amikor a szüleim egy autóbalesetben meghaltak. Más rokonom nem volt rajtuk kívül. De mondjuk egy igen, de ő soha nem foglalkozott velem és soha nem kerestük egymást. Ha jól tudom kinn él Bécsben. A rokoni szál ami összefűz minket az pedig az, hogy a nővérem. De most had mondjak el nektek valamit. Mindig becsüljétek meg a szüleiteket, mert ha egyszer meghalnak már késő mindent jóvá tenni. Késő bocsánatot kérni. Késő elmondani azt, hogy köszönöm h megszültél. És köszönöm a sok szeretet. Amikor hallom innen kinntről a parkból, hogy két gyerek ezt beszélgeti: ----Na jössz este?-ÁÁÁ dehogy, a hülye kurva anyám nem engedett el.----

Ilyenkor mindig fáj a szívem. Ők még nem érezték át milyen fájdalmas, ha már nincsen. Inkább legyen és haza megyek este 8-ra csak legyen otthon. Várjon valaki. Szeressen valaki, mint gyermekét, és tanítson. Igazából most, hogy jobban meggondolom ti vagytok az elsők akiknek ezt elmondom. A nevem amúgy Dezső.

-Dezső bácsi. Ahogy hallgattam magát rájöttem, hogy kell anyu és soha nem szeretném elveszíteni. De tudom sajnos egyszer elfogom.- mondta Sonja. Péter csak mosolygott, Dezső pedig nevetett egyet és láthatóan örült neki, hogy végre egy kisgyermek is egyet ért vele. Felajánlotta a két gyereknek, hogy rá bármikor nyugodtan számíthatnak. És ezzel a két gyerek haza ment.

Reggel korán dörömbölt valaki a faház ajtaján. Péter volt az.

-Mi van Péter mi a baj??? Hol a kis barátnőd?

-Sonja...(zokogott) Sonja... eltűnt. Mindig a sziklákhoz jár. Kérlek gyere el velem oda.

-Azonnal veszem a cípőmet és megyek.

Azzal megindultak a sziklákhoz. Csak egy leszakadt ruhadarabot láttak egy darabsziklán. Péter elkezdett óvatosan futni a szikla felé, és utána Dezső. És eltalálta. Ott ült Sonja. De sajnos halott volt. Volt egy levél a kis zsebében amire rá volt írva, hogy Dezsőnek és Péternek. Ez állt benne:

Kedves Péter és Dezső!

A tegnapi beszélgetés után rájöttem, hogy én senkit nem akarok elvezíteni ezért megkíméltem magamat. És inkább meghaltam én. Legalább nem érzem át azt a fájdalmat mikor valakit elveszítek. Tudom ez nagyon önzően hagzik, de tényleg kegyetlenül fájhat. Bocsássatok meg. Csókollak Peti. Köszönök mindent Dezső...

                                          <Sonja>

"Csak akkor halok meg igazán, ha elfelejtetek..."

Péter Rénézett a holttestre amiből egy hatalmas vadászkés állt ki. Letérdelt mellé, átölelte és ezt suttogta: A LEGFÉLTETTEBB KINCSEM!!!