Csicsó

Február 3 volt. Még mindig esett a hó és nem láthattunk egy csepp napsugarat sem sehol. Mintha az örök tél talált volna ránk. De ez lehetetlen hiszen mi Magyarországon élünk. Vagy jön egy újabb jégkorszak?

E közben a gondolatmenet közben zavart meg Robi a tesóm:

-Pakolj, mert soha nem leszünk készen. Te is tudod, hogy minden segítségre szükségünk van...

-Jó rendben tudom. Csak azon gondolkoztam, hogy mi a fenéért esik még mindig a hó, és miért van még mindig, olyan rohadt hideg.

Az nap egésznap csak apkoltak. Hát igen ilyen a költözés. Hétfő reggel iskola...

A hangos bemondóban egy kedves hang szólalt meg:

-Kedves gyerekek. Örömötökre váljék, hogy meghatározatlan ideig holnaptól nem, lesz iskola mivel a környékbeli településeket elzárta előlünk a hó és a legtöbb tanulónk bejárós. Amint a bejárósok betudnak jutni a városba értesítünk titeket személyesen. Az osztályfőnök vagy én az igazgató fogok odamenni személyesen, hogy az iskola újra működik.

A padokban ülő gyerekek egymásra néztek. És lehorgasztott fejjel néztek a tanárnőre. A tanárnő nem értette, hogy miért ilyen szomorúak.

-Mi a baj gyerekek??? Hiszen nem, lesz iskola. Nem kell korán kelnetek, nem kell idejönnötök, nem kell tanulnotok és ilyenek.

Erre felállta és ezt feleltem:

-Tanárnő. Mi azért vagyunk szomorúak, mert ha környező településeket elzárta előlük a hó akkor, hogy érnek ide az ételek a városba? Hogy lesznek feltöltve a boltok. Mert akkor valószínüleg sehogyan. És éhen fogunk dögleni.

-Értem. Szóval ti a dolgok mögé néztetek. Higyjétek el én is tudom, hogy így, lesz de nem tudunk mit tenni. Mert még a Hókotóknak is túl nagy a hó...

-Tanárnő kérem én ezek után, mindennap azt az időt amit itt töltenék a suliban azt azzal töltöm, hogy kimegyek és havatlapátolok.-szólalt meg a testvérem.

-De egy ember annyi havat nem tud eltávolítani még 1 hónap alatt sem.

-De jön az egész osztály aki itt lakik a városban.-szólaltam meg én.

A tanárnő villán sebességgel szaladt el. Egy perc múlva már az hallatszott a hangos bemondóból, hogy mindenki aki az iskolába jár és itt lakik a városban az legyen szíves mindenidejét amit az iskolában töltene, hó lapátolással tölteni, mert az egész iskola hozzájárul, hogy eltűnjön a töménytelen menniségű hó. Hát ezt összehoztuk. Nem sokkal később, mikor haza mentünk ez szólta TV-ben:

-Két kapuvári fiatal összehozta, hogy a városban élő összes fiatal, kiszabadítsák a várost a hó fogságából. Kereszthegyi Kira és Kereszthegyi Róbert.

Na szuper. Már tudja mindenki. És tényleg. A szomszédoktól töménytelen mennyiségű sütit kaptunk meg mindenféle kis apró ajándékot... hát ezt jól összehoztuk.

Megkezdődött a hólapátolási "szezon". Nagyszerű. 6 hónapon keresztül mindennap ástunk kivéve hétvégén. Végül az összes havat elástuk néhány hókotró segítségével. Sikeült kiszabadítani a várost.